Mindenütt jó, de a legjobb Otthon
A Magyarok Világszövetségének iratanyagában került a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrzésébe egy érdekes fényképalbum. A címe „Photographs – Pillanatfelvételek a kanadai magyarok életéről”, és elsősorban a kanadai Saskatchewan tartományban fekvő Otthon város magyar lakóinak 1920 és 1938 közötti mindennapjait mutatja be. A fényképeket, rövid szöveges magyarázatokat, anekdotákat, valamint egy beragasztott térképet is tartalmazó gyűjtemény az 1938 augusztusában Budapesten tartott Magyarok Világkongresszusára készült.
Jóllehet a magyarok amerikai kivándorlása már az 1848/49-es szabadságharc bukását követően megkezdődött, tömegessé csak az 1880-as években vált. Az emigrációra ekkor elsősorban a nincstelen, földnélküli mezőgazdasági és ipari munkások, napszámosok, a nehezen boldoguló néhány holdas gazdák vállalkoztak saját föld és önálló egzisztencia reményében. Kezdetben a célpont elsősorban az Amerikai Egyesült Államok volt, majd az 1880-as évek végétől bekövetkező gazdasági recesszió egyre inkább Kanada felé irányította a kivándorlókat, akik többsége ekkor már a családját is elhozta az anyaországból. A magyarok kanadai kivándorlásának fő szervezője Eszterházy Pál (eredeti nevén Packh János) volt, aki azért, hogy elnyerje a bevándorlók bizalmát és jobban tudjon kapcsolatokat építeni, a gróf Esterházyak egyenesági leszármazottjának adta ki magát az Egyesült Államokban és Kanadában. A vállalkozó szellemű kalandor 1885-ben nyitotta meg irodáját New Yorkban, és szorosan együttműködve a kanadai kormánnyal és a Canadian Pacific Vasúttársasággal, számos magyar munkavállaló számára szerzett letelepedési engedélyt a kanadai Saskatchewan tartomány „szabad” (valójában indiánok által lakott) prériföldjeire. Vezetésével 1886 júliusában érkezett az első magyar csoport a saskatchewani Whitewoodba, amelynek közelében megalapították az első magyar telepet, Kaposvárt.
A kanadai kormány az első letelepülőknek 160 acre (kb. 647 497 m²) földet ígért, ezen felül kis házat, egy évnyi élelmet, állatokat és gazdasági eszközöket is biztosított, amelyek költségeit a kedvezményezetteknek hosszú lejáratú kölcsönként kellett visszafizetniük. Ezeket a támogatásokat azonban hamar megszüntette, és a később érkezőknek már minden kiadásukat maguknak kellett finanszírozni. A vártnál nagyobb költségek, az erdőirtás, kő- és sziklarobbantás, a soha fel nem tört föld művelése, a vadállatok és a zord éghajlat sokakat megfutamított. Az első generáció még földkunyhókban lakott, kezdetleges gazdasági eszközökkel dolgozott, és a családtagok egy része napszámba kényszerült, hogy legyen pénz vetőmagra, szerszámokra. Ezen felül a letelepülőknek meg kellett küzdeniük a földfoglalás miatt felháborodott őslakos indiánok ellenérzéseivel is, így a kulturális és vallási életük megszervezéséhez általában csak évekkel később tudtak hozzáfogni.
Az őrzésünkben lévő 26x34 cm méretű, 103 oldalból és 208 fényképből álló album összeállítója, Dr. Hoffmann Ferenc református lelkész elsősorban Saskatoonban tevékenykedett a Kanadai Egyesült Egyház magyarokhoz kirendelt missziós lelkipásztoraként, de hivatásából kifolyólag Saskatchewan, Manitoba és Alberta tartományokat is bejárta. Vonattal, autón, szánon, lovon, közelebbi úticél esetén gyalogszerrel tett látogatásai különösen a hosszú, hideg téli időszakban nyújtottak lelki támaszt a szokásosnál is nagyobb elszigeteltségre kényszerülő családoknak.
Hoffmann az első világháborút követően az orosz fogságból Vlagyivosztokon át Kanadába szökött, majd ott letelepedett. A saskatooni St. Andrew’s Theology főiskolát elvégezve 1923-ban pappá szentelték. A lelkész nem csupán a telepek vallási életét erősítette, hanem komoly közösségszervező munkát is végzett. Ruha- és élelemgyűjtéssel segítette a rászorulókat, praktikus mezőgazdasági tanácsokat adott az újonnan érkezőknek, valamint 1921 és 1937 között tizenhat éven át szerkesztette Otthon című egyházi, társadalmi és gazdasági folyóiratát. Az 1922-ben alakult Kanadai Magyar Közművelődési Egyletnek tiszteletbeli, az Ady Endre Magyar Egyletnek pedig alapító tagja volt. Utóbbi szervezet 1934. február 3-án jött létre a saskatchewani magyarok társadalmi és kultúrigényeinek kiszolgálására. Hoffmann 1924-ben nősült, egy skót ápolónőt, Jean Innes Kryle Huntley Aberdeent vett feleségül, akiről szintén több képet őriz az album
Saskatchewan (vagy ahogyan a magyarok emlegették: Saskanada) legnagyobb magyar telepe Békevár volt, amelyet 1900-ban alapítottak, és tömeges betelepülése 1901 és 1903 között indult meg. A legrégebben alapított telepek közé tartozik Hunsvalley (Hunok völgye), Mátyásföld, Székelyföld, Szent László, Halmok, továbbá az eredetileg Hillside nevet viselő Otthon, amelyet a magyarok kérésére neveztek át. Ide 1894–1895-ben kezdődött meg a magyarok bevándorlása. Otthon lakói – a többi telepestől eltérő módon – mindjárt az első években megkezdték közösségi életük szervezését. A katolikusok a telep keleti, a reformátusok a nyugati felén laktak. A reformátusokat Kovács János lelkész fogta össze, a katolikusok gyülekezete pedig kezdetben a kaposvári hitközség plébániájához tartozott, de 1903-ban már ők is rendelkeztek saját templommal. A telep lakói 1905-ben Rákóczi Zenekar néven saját zenekart is alapítottak.
Az első pionírok között egyaránt találunk Pennsylvaniából érkezett magyar bányászcsaládokat és közvetlenül Magyarországról bevándorolt gazdálkodókat. Az első generáció tagjai közül az MNL Országos Levéltárának fényképalbuma Ruby Mihályt és Konyha Ferencet is megörökítette.
Ruby Mihály Zemplén megyei bevándorló fia volt, apja az 1885–1886-os indián lázadás idején markotányosként (vándorkereskedőként) segítette az amerikai csapatok ellátását. Ruby Mihály sógorát, Konyha Ferencet az Otthonban élő egyik legismertebb család alapítójaként tartják számon. Konyha Ferenc Heves megyéből származott, majd Sárospatakon tanult, de hazai postatiszti állását feladva 1894-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, és 1896-ban telepedett le Kanadában. 1898-ban hazatért, és Nyíregyházán feleségül vette Kovács Juliannát, aki – miután elkísérte férjét Kanadába és meglátta annak Otthonban lévő sárkunyhóját – kétségbeesésében azonnal gyalogszerrel vissza akart indulni Magyarországra. Konyha Ferenc 1899-ben Yorktonba költözött, ahol közjegyzői irodát nyitott, illetve éveken keresztül a Canadian Pacific Vasúttársaságnak volt a telepítő ügynöke. Eközben Otthonban lévő gazdaságát bérbe adta. Végül 1937-ben költözött vissza családjával a településre. Konyha Ferenc a Kanadában töltött évtizedek alatt jó barátságot alakított ki egy indián törzsfőnökkel. Úszó Felhő (Pennepekeeshik) 1896-ban Otthonon keresztül Crooked Riverhez (Brit Columbia tartományban) vonult át törzsével együtt, és a későbbiekben yorktoni ügyintézései alkalmával rendszeresen meglátogatta magyar ismerősét.
Otthon ugyancsak első családjai közé tartozott a Fejér megyéből 1902-ben Kanadába kivándorolt Galambos család. A família első generációjának nem alakult olyan békésen a viszonya a helybéli indiánokkal, mint Konyha Ferenc esetében. Évek teltek el, mire látogatójuk érkezett: nevezetesen egy angol bankár, aki kölcsönt is ajánlott a sokat nélkülöző családnak. A becses vendégnek Galambosék felajánlották az ágyukat, ők pedig a szalmakazalban tértek nyugovóra. A földfoglalás miatt neheztelő őslakosok éppen ezt az éjszakát választották a rajtaütésre, és a támadók a família helyett tévedésből a bankárt darabolták fel. A gyilkosságnak végül nem lett különösebb következménye, és a megrázó eset az évtizedek alatt három generációsra bővült család kedvelt anekdotájává szelídült.
Bár a magyar bevándorlók életkörülményei az 1940-es évektől javulni kezdtek, ezzel párhuzamosan – megfelelő vezetők hiányában – szétszóródtak, közösségi életük pedig lehanyatlott. A jelen tanulmányban szereplő saskatchewani települések nagy része a 20. század második felére elvesztette magyar jellegét. Ezt jól példázza Otthon esete is: az 1940-es években még 40–45 magyar család lakott a telepen, rajtuk kívül azonban már nagy számban éltek ott német és ukrán telepesek is. Otthon a 20. század első felében két templommal, két iskolával, sőt 1898 és 1968 között postával is rendelkezett. A század második felében viszont a posta mellett a magyar alapítású iskolák is bezártak. 2011-ben 67 főt vettek nyilvántartásba otthoni lakosként. Az 1956 utáni magyar kivándorlások elsősorban már Ontario tartományba irányultak, a legnagyobb magyar közösségek ma Torontóban és környékén élnek. Magyarságtudatukat, kulturális összetartozásukat többet között Magyar Házak, hétvégi magyar iskolák, közös folyóirataik és közművelődési céllal létrehozott egyesületeik révén ápolják.
cimke felhö
a hazai raktár átalakítás covid19 dizanj építés ezermester fal Fall Food fürdőszoba átalakítás fürdőszoba felújítási költség fürdőszoba felújítások generálkivitelező Hatake haz homedepot com javít Kakashi katalógus konyha felújítása konyhai átalakítás Lakas Lakas.Volleyball Lakasa lakásfelújítás lakásfelújítás leadott lakásfelújítási hitelek lakásfelújító üzletek Lakasha Lakashi lowe lakásfelújítás Lyrics mélypontra süllyed a lakásfelújítás otthon otthoni átalakítás otthoni javítás renoválás szigeteles szoba Tama Tribe vállalkozó
Make your data work for you - Finnország